A Tábori Lelkészi Szolgálatok adventi üdvözlete

Advent
Az advent az egyházi év első része, a karácsonyt előkészítő időszak, a mai római liturgiában a december 25. előtti négy vasárnap és a közéjük eső 18-24 hétköznap. Neve a latin adventus, ‘eljövetel’ szóból származik. A 4. században gallikán területen alakult ki, amikor még vízkeresztkor kereszteltek, amelynek előkészületi ideje volt. Mivel az 5. században december 25. előtérbe került, az advent átkerült karácsony elé. Róma az 5. században Szent Simplicius pápa idejében fogadta be négy vasárnapos változatában.
Az advent alapgondolata a közénk érkező Jézus Krisztus várása volt, mely az írországi kolostori liturgiában az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott. A középkorban a négy vasárnap további jelentéssel bővült, és a Úr négy eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el. Az Úr eljövetelére bűnbánó lélekkel készül a keresztény ember, régebben ezért az advent böjti idő volt. Keleten december  15-től, a gallikán liturgia területén december 11-től böjtöltek. Az Osztrák-Magyar Monarchiában XIV. Kelemen  pápa1774-ben csak a szerdai, pénteki és szombati szigorú böjtöt írta elő, ami 1918-ig volt érvényben. 1956-ig december 24-e, karácsony vigíliája szigorú böjti nap volt. A legutóbbi évtizedekig kerülték az adventi időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak. Az advent hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Európa szerte a hajnali szentmise jelenti.
A legújabb kor egyik szimbóluma az adventi koszorú. 1840-ben J. H. Wichern evangélikus lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, s rajta minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg. Később a kereket koszorúvá alakították a köréje font fenyőgallyakkal. 1930-40-ben katolikus körökben is terjedni kezdett.
Ez az idő bűnbánati időszak, azonban jellegében különbözik a nagyböjti időtől, amely inkább az egyéni elmélyülés alkalma, míg ádvent a közösség felé fordít minket. Éppen ezért ilyenkor az embernek jobban kell figyelnie azokra, akik között él, akik rászorultak és bármilyen ínséget szenvednek. Jézus mondta: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt25,40)

Minden advent Téged vár…
Minden advent Téged vár Uram. Első eljövetelednek emlékét belevésted az emberiség szívébe és az egész történelembe: az idő múlását az óta is születésed idejéhez viszonyítva mérjük, még akkor is, ha nem tudjuk annak pontos evilági meghatározott időpontját megmondani. Megígért második jöveteledet várjuk az óta is – sokszor talán lanyhán, megannyiszor tétován, a mindennapok örömei és gondjai között sok esetben megfeledkezve róla, van, hogy félve és rettegve – amikor megnyilvánul majd teljes igazságot szolgáltató ítéleted, megmutatkozik pazarló és tékozló szereteted, megvalósul mindenért kárpótló vigasztalásod és elénk tárul felülmúlhatatlan valóságod. Most is várunk Uram, és bocsáss meg, ha nem tudunk méltóképpen várni. Jó lenne úgy várni Téged, mint ahogy a Te szentjeid vártak, akik a megpróbáltatásokban, a terhekben, a problémákban és a szenvedésekben nem csupán saját kínjainkat vették észre, hanem a te örömödet, a te igádat, melyről azt mondtad, édes tud lenni annak, aki szelíd szívvel követ téged. Jó lenne úgy éberen virrasztva várni, úgy mint a példabeszédbeli okos szüzek, hogy mindig észrevegyük és meglássuk, hogy közeledsz felénk a felebarátban, a testileg-lelkileg elesettben, a rászorulóban, legközelebbi hozzátartozóinkban, kollégáinkban, munkatársainkban, vezetőkben és beosztottakban. Jó lenne úgy várni Téged, mint a felebaráti szeretet tiszta szívű napszámosai, akik minden reggel úgy indulnak el életük aznapi útjára: kinek a javára akar küldeni ma engem a Jóság. Jöjj el hozzánk, hiszen Te tudod a legjobban mekkora szüksége van rád az életünknek! Jöjj el hozzánk és vedd el meggyökeresedett és ostoba szokásainkat, vedd el meggyöngült akaratunk tétovaságát! Jöjj el hozzánk és emelj fel bennünket és adj igaz reménységet az életünkbe! Jöjj el hozzánk és bocsásd ránk az igaz ember álmát, ahogy Szent Józseffel tetted, hogy elfeledjük csalódásainkat, és igaz szívvel szolgálhassunk téged! Jöjj el hozzánk és keresd meg szívünk betlehemi barlangját és szülessél meg életünkbe olyan gyöngéden, mint világba jöttednek éjszakáján! Jöjj el hozzánk ennek az évnek az adventjén is!

Ismeretlen szerző: Nem ejt hibát
Ha különösnek, rejtelmesnek látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül a nap, mely csak gyötrelmet ád…
egyben békülhetek meg végül: hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak, s irgalma kútja mély nekem…
ha a támaszok mind inognak, ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát vaksötét, könnyes éjen át…
egy szikrácska hit vallja mégis, hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban, hogy Isten útja szeretet…
minden elfáradt sóvárgásom békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is: Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend, szívem! Engedd múlni a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja, a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba, hogy Isten sosem ejt hibát!