Gál István nyugállományú ezredes
Gál István ny. repülő ezredes Körösladányban született 1942. szeptember 28-án, majd családjával Budapestre költözött. 16 éves volt amikor a repülés rabul ejtette. Ez a rabság eleinte igazi gályamunkát jelentett, mert két évig tologatta a vitorlázó repülőgépeket a Hármashatárhegyen, mire először szárnyra kelhetett oktatójával. Az első felszállást követően még azt méregette, hogy elég alacsonyan vannak-e ahhoz, hogy kiugorjon. Később azonban a magasság és a sebesség határait kereste. A szelíd vitorlázást hamar felváltotta a férfias vadászat, a legszilajabb vasmadarakra vágyott, szigorú orvosi vizsgálatok után juthatott ki a szovjet kiképzőiskolába. Itt a második évtől már sugárhajtású repülőgépekkel repült. Szolnokon avatták repülő hadnaggyá, ahol négy évig oktató pilóta volt, majd áthelyezték Pápára. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát 1986-ban kiváló eredménnyel zárta. Közben megkapta az Aranykoszorús I. Osztályú Hajózó Tiszt kitüntető címet és jelvényt. Az akadémiát követően a Repülő Főcsoportfőnökségen töltött be felelős beosztásokat, és nyugdíjba helyezése pillanatáig repült. 55 éves korában, 3700 repült óra, több mint 7000 felszállás után vonult szolgálati nyugállományba. Nem szakadt el a hivatásától, jelenleg is az Aerotechnika M&T Zrt. munkatársa, és 2011 óta a Magyar Veterán Repülők Szövetsége elnöke. Felesége nyugdíjas, három leány gyermeke, négy unokája és egy dédunokája van. 2021-ben Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Ezüst Érdemkereszt katonai tagozatával tüntette ki.