A huszonkilencedik

Ugye, emlékeznek kedves olvasóink, valahogy így kezdődött. Az 1990-es évek elején járunk… A honvédség területén létrejöttek az érdekképviseleti szervek, a honvédségi nyugdíjas klubok jelentős része bajtársi egyesületté alakult, ezek összefogására formálódott 1990-ben a BEOSZ, amely akkor még az aktív katonák érdekeit képviselte. Felmerült úgy 1992 táján, hogy vajon a régi korok, rendszerek katonái hogyan viszonyulnak az akkori jelenben szolgálókhoz? A Szövetség, ma már mondhatjuk, történelmi jelentőségű gondolatának valóra váltásával, katonanemzedéki találkozók megszervezésével megtalálta az évek-évtizedek során megülepedett nézetek, előítéletek tisztázásának keretét.
Ugye, olvasta a kedves olvasó, hogy november 18–19-én az internet jóvoltából ország-világ előtt, épp XXIX. alkalommal ültek asztal mellé a katonanemzedékek?
Folytatódott hát a korokon, nemzedékeken átívelő eseménysorozat. A rendezvényt megelőzően az elnökségi tagok „0.” napon találkoztak, és ugyan előzetesen közel tíz kérdést akartak megvitatni, de végül „csak” három került sorra, így a régióvezetők helye, szerepe, valamint támogatásuk problémái, majd a talán még ennél is fontosabb kérdés, nevezetesen, milyen legyen a Szövetség öt, tíz, húsz év múlva.
A találkozó fő rendezvényének beharangozójaként Hazuga Károly ny. altábornagy, a Szövetség elnöke a párbeszéd jelentőségét kommentálta a honvedelem.hu-n. Politikai-társadalmi berendezkedéstől függetlenül a honvédeket mindig összeköti a katonai eskü és a katonasors, az eszmeiség és a bajtársiasság. A legelső katonanemzedéki találkozót még a HM segítségével rendezte meg a BEOSZ, 1992 októberében. Az utat kijelölő mottó – „Kézfogás a honért” – azóta sem változott. Eredetileg a találkozókra ötévenként került volna sor, csakhogy a legelső alkalom hatalmas sikert aratott.
Az elnök a múltidézőt a jelennel folytatta. A második világháborúban harcolt katonageneráció tagjai közül már nagyon kevesen vannak köztünk. A katonanemzedékek közötti összetartozás viszont múlhatatlan, mert a régiek helyébe mindig újak lépnek. Fontos, hogy legyen olyan rendezvény, amelyen a nyugállományú katonák, a most szolgálók, a fiatal generáció tagjai is találkoznak.
Az elnöki helyzetkép ekként folytatódott. A honvédelmi és haderő-fejlesztési program keretében beszerzett új haditechnikai eszközök a „veteránok” számára olyanok, mintha sci-fiben lennének. De a katonai eskü és a katonasors ugyanaz, a harceljárások alapjai is sok helyen a régiek. A nyugállományú katona ugyanúgy része a 173 esztendős Magyar Honvédségnek, mint az, aki ma szolgál.
Az első napi program, amelyen jelen voltak a Ludovika-zászlóalj hallgatói, az altiszti akadémia képviselői, és az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred tartalékosai, a 2018-ban felavatott, az első katonanemzedéki találkozó emlékét őrző emléktábla koszorúzásával kezdődött, majd a Zrínyi Teremben folytatódott.
Vilner Péter ny. ezredes, alapfeladatai elnökhelyettes, levezető elnök bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az évek számát tekintve a mai KNT lenne a harmincadik a sorban, de a tavalyit – az ismert okok miatt – nem tudták megtartani, a mostani során is többen inkább úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a rendezvényen. Megértve a távolmaradók aggodalmát, a rendezvény megrendezése és megtartása mellett döntött az elnökség.
A program során Sztanó Zsuzsanna ny. őrnagy, szervezési elnökhelyettes megnyitójában mondta: az évente visszatérő esemény mindig azonos szemléletű, hagyománykövető, programjai mégis változatosak, folyamatosan fejlődésről tanúskodnak. Hisszük, hogy a találkozókon a szakmai tudásból, a több évtizedes tapasztalatból és a közösségi szemléletből tudunk olyan muníciót, ami megerősíti a közösségünket, a bajtársiasságot, a gondolatot, mely szerint a katonai pálya számunkra egy életen át tart. Milyen üzenetet adhatnak a találkozók a majdani katonagenerációknak? A válasz azt alapítók gondolatai adják meg: a hazaszeretet elmélyítése, a honvédelem eszményének fejlesztése, a katonai pálya társadalmi elismertségének növelése, valamint a katonai hagyományok ápolása kortól és technológiai fejlettségtől függetlenek.
Ezt követően Zsiga Tamás dandártábornok, az MH-val való kapcsolattartásért felelős államtitkári főtanácsos a társadalom és a katonanemzedékek kapcsolatáról szólt. Őt követve dr. Hajós Dezső ÖMT-ezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság kommunikációs vezetője előadása hangzott el A kommunikáció szerepe a védelmi szektorban címmel.
Az esemény résztvevőivel dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter is megosztotta nézeteit, szólt a honvédelem időszerű kérdéseiről. A kormányzati törekvések nyomán évek óta emelkedik a honvédelmi szféra költségvetése, a katonák illetménye. A tervek szerint a közeljövőben öt új laktanyát építenek, amelyekben öt új zászlóalj teljesít majd szolgálatot. Hangsúlyozta, hogy a nyugállományú katonáknak köszönhetünk sok-sok mindent, szolgálatuk adta alapokra építkeznek a mai generációk. Közös erővel érhetjük el a társadalom katonák iránti tiszteletét, ehhez példaértékűen kell szolgálni, élni.
A „volt katona” kifejezés helytelen, hangzott el, mert a katona lélekben aktív szolgálatának befejezését követően is katona marad. A honvédelmi tárca szeretne még többet tenni értük, eddig ez főleg különböző programok, kedvezmények formájában történt meg. A miniszter ígéretet tett arra, hogy továbbra is vizsgálják a honvédelmi idősotthon létrehozásának lehetőségeit.
A második nap kezdetekor a Szövetség belső ügyeivel (kommunikáció és pénzügyek) foglalkozott a közel százfős hallgatóság.
Egyszerre kívánjuk növelni a Magyar Honvédség társadalmi elfogadottságát és a harcoló katonák létszámát. Új lövészzászlóaljak felállításával részben vissza fogunk térni azokba a megyékbe, ahol jelenleg nincs katonai alakulat. Ezt már dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, az MH parancsnoka kötetlen beszélgetés során mondta. Külön hangoztatta, nem kérdőjelezheti meg senki a Magyar Néphadseregben szolgált katonák magas szintű szakmai képességeit, elhivatottságát, a régi hadseregről a társadalom sajnos vegyes képet alakított ki. A professzionális Magyar Honvédség ezt nem engedheti meg magának, mert ha elvész a társadalom támogatottsága, a jó irányba indult fejlődés is megáll. Ez pedig veszélyezteti az ország biztonságát. Kiemelte, hogy akit mondatával személyében esetleg megbántott, attól elnézést kér.
A találkozón elismerések átadására is sor került.
A honvédelmi miniszter emléktárgyat adományozott Czél Ferencnének, Szabó Jánosnénak és Kulcsár Jánosnak.
Az elnökség a XXIX Katonanemzedéki Találkozó alkalmából Katonák Példaképe Díjban részesítette Mihócza Zoltán altábornagyot, az MH Parancsnokság törzsfőnökét, Babos Sándor őrnagyot, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 17. hadkiegészítő és toborzóirodájának vezetőjét, Lázár Tibor őrnagyot. az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis repülő-műveleti főnöksége ejtőernyős-kiképző részlegvezetőjét, Csatári Zsanett századost, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 15. hadkiegészítő és toborzóirodájának vezetőjét, Bogdán Tibor főtörzszászlóst, az MH Transzformációs Parancsnokság kiképző altisztjét.
A rendezvény zárszavában Hazuga Károly ny. altábornagy visszatért a kommunikáció problémáira is. Hangsúlyozta, hogy bár a vélemény szabad, de senkinek nincs joga ezt minősíthetetlen stílusban, mások emberi méltóságát sértve megtennie. Kiemelte a minden akadály ellenére megtartott találkozó jelentőségét, mellyel közelebb jutottunk a jövőre esedékes jubileumi 30. rendezvényhez. Ebből az alkalomból a 2022. esztendőt a „nemzedékek évének” tekinti az elnökség, és kérte, hogy a tagszervezetek is ennek jegyében tartsák meg a rendezvényeiket.

M. T. Gy., Sztanó Zsuzsa, Vilner Péter és honvedelem.hu

A honvedelem.hu három cikkben tudósított – fényképekkel és videóval – a KNT eseményeiről, ezek az alábbi linkeken érhetők el:

Katonanemzedékek ha találkozhatnak,

Tisztelet is csak összefogással érhető el,

Növekedni fog a harcoló katonák létszáma

szerk