Városnéző sétán Nagykanizsán

A Nagykanizsai Honvéd Egyesület érdeklődő tagjai 2025. október 9-én 9 órakor városnéző sétán vettek részt Bali Veronika, a Tourinform iroda vezetőjének segítségével, aki érdekes, és még sokak által nem ismert információkat, anekdotákat mesélt a város történelméről.

Sétánk az Erzsébet téren álló Szentháromság szobornál kezdődött., mely barokk stílusban készült köztéri alkotás. Inkey Boldizsár fogadalomból készítette. Mintaképe talán a veszprémi Szentháromság-emlék lehetett. Eredetileg a piactéren, a mai Erzsébet téren állt, ahonnan 1869-ben az Eötvös térre, majd a Kossuth térre került. Végül visszakerült eredeti helyére.

Utána megnéztük Erzsébet királyné szobrát, mely 2012. június 28-án került felállításra az Erzsébet téren. Tovább sétálva a 20. gyalogezred emlékművénél álltunk meg, mely Hybl József alkotása az Erzsébet tér délkeleti sarkán, és az ezred első világháborúban elesett hősi halottjainak állít emléket.

A Vasemberházhoz átérve, az árkádok alatt megtekintettük Csokonai Vitéz Mihály domborművét, mely Orosz Gergely alkotása, és felállításának apropóját az adhatta, hogy Csokonai Vitéz Mihály egyes feltételezések szerint csurgói tanárságának rövid idejében járt Kanizsán. A Kereskedő feleségek népszerű szobránál is időztünk egy kicsit. Sörös Rita kaposvári szobrászművész két beszélgető nőalakot idéző bronzszobra az egykori kereskedővárosi múltra és a város lányaira, asszonyaira emlékezteti az arra járókat. A közelben látható Tarnóczky Attila lokálpatrióta Városháza nevű alkotása, mely domborművet az egykori városháza emlékére készített. Nagykanizsa közigazgatási központja 1873 – 1945 közötti időszakban, egy kis rövid időt leszámítva, mindig itt működött.

Sétánkat tovább folytatva egy kis időre megálltunk a Zsinagóga bejáratánál, majd a Takarékpénztár épületéhez értünk, ami szerintem Nagykanizsa legszebb épülete. A Dél-Zalai Takarékpénztár székháza 1881-ben épült, és belső oldalait bérháznak is használták. Az 1881 előtt a helyén állott emeletes házban született 1873-ban a magyar színháztörténet meghatározó alakja, Hevesi Sándor író, rendező. A gazdagon díszített üzletbejárata felett bőségszaruk között az istenek hírnöke, Mercurius arcmása látható nemez kalapjában mely láthatatlanná teszi viselőjét. Mercuriusnak ez volt a legfontosabb rangja, de emellett ő volt a pásztorok, utazók, kereskedők, súly- és hosszmértékek istene, az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője. Ezek mellett közismert volt a furfangjáról és ravaszságáról is. A bejárat felső íveinél két bőségszarut formázott az alkotó. A bőségszaru a jólét, a termékenység és a szerencse jelképe, a magyar heraldikában pénzérmék ömlenek ki a bika szarvából, ami itt is látható. Az erkély alatti rész szintén szépen kialakított és gazdagon díszített.

A Csengery soroknál láthattuk az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1913-14-ben építtették székházát.

A Turul szobor történetét hallgatva, megtudtuk, hogy 1933. év pünkösdjén impozáns ünnepség keretében avatták, majd a ii. világháború után eltávolították.1990. június 3-án állították vissza a Turulmadarat és az Országzászló tartóoszlopát, melyeket az 50-es években eltávolítottak és beolvasztásra ítéltek, de a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár munkásai a beolvasztási parancs ellenére eldugták és megmentették. Ugyanezen gyár munkásai újjávarázsolták, és ma ismét gyönyörű ez a madár, melynek széttárt szárnyai a város számára a védettséget szimbolizálja. A Bankpalota sarkán állva hallgattuk létrejöttének történetét, majd áttekintve a túloldalra, láthattuk a Bogenrieder palotát, melyett Bogenrieder József 1914-ben építetett fel szecessziós stílusban, és nyaralószerű kialakításban. Az épületet kivitelezője Merbl Arnold temesvári műépítész volt.
Deák-Varga Dénesnek, Nagykanizsa volt főépítészének Temesvári látogatása során feltűnt, hogy több ottani épület és a Bogenrieder-palota karakterjegyei feltűnően egyeznek.

Sétánk következő állomása a Nagy-Magyarország emlékmű volt.

A nagykanizsai származású Schless István 1933 októberében 20 ezer pengős adományt tett egy a Fő utat lezáró, Eötvös téren felállítandó emlékmű létrehozására. Hübner Tibor budapesti építész tervét fogadták el. Az emlékmű még 1934-ben elkészült. Az emlékmű talapzatába a történelmi Magyarország minden egyes vármegyéjéből hoztak ide földet, legtöbbször titokban, hogy az emlékmű szimbolikusan Nagy-Magyarország földjén emelkedjék a magasba. 1952-ben ledöntötték, és megcsonkítva a talapzat mögött gödörbe helyezték. 1999-ben merült fel a gondolat, hogy államiságunk ezeréves ünnepségeinek keretében ki kellene ásni és helyreállítani az emlékművet. A restaurálást követően 2001. augusztus 12-én avatták fel, az alkotó fia, Hübner Tibor jelenlétében.

Sétánk utolsó állomásai a Református templom, a Rozgonyi iskola, és a Medgyaszay-ház voltak.

Forrás: Facebook