Gidófalvy Lajos ezredesre emlékeztek a róla elnevezett lakótelepen

Hosszú évek óta, az új esztendő első szombatján, a Budapesti Helyőrség Parancsnokság és a XIII. kerületi önkormányzat első rendezvényére gyülekeztek a Gidófalvy utca 1-7. számú tömb falán elhelyezett Emléktábla előtt az emlékezők.
A felhívójel és a Himnusz elhangzása után Erdős László ny. ezredes, a Bajtársi Egyesület Országos Szövetségének ügyvivője által tartott megemlékező beszédében, vitéz Gidófalvy Lajos ezredes Emléktáblájánál köszöntötte a megjelenteket, abból az alkalomból, hogy születésének 122. és hősi halálának 78. évfordulóján emlékezzünk a hős parancsnokra, aki egész életével és hősi halálával is hazáját, az emberiség igaz ügyét szolgálta. Beszédében felelevenítette Gidófalvy Lajos életúját, katonai pályáját, hősi tevékenységét és halálának körülményeit. Mint elmondta, nevezetes napon, a XX. század első napján, 1901. január 1-jén született – akkori hazánkhoz tartozó Erdélyben – az Udvarhely megyei Bögözön. Tizenkét testvér közül ő volt a legidősebb, édesapja vasúti pályaőrként dolgozott. A marosvásárhelyi kereskedelmi iskolában érettségizett kitűnő eredménnyel, majd 1918 őszén Budapesten, a közgazdasági egyetemre iratkozott be, ahol tanulmányait anyagi nehézségek miatt kénytelen volt abbahagyni. Ezt követően volt minisztériumi tisztviselő, de dolgozott segédmunkásként is.
Mivel mindig is vonzotta a katonai pálya, az adódó lehetőséget kihasználva jelentkezett a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe, ahol 1927 és 1932 között önkéntesként szolgált. Leszerelés után családot alapított, majd 1938-ban behívták tartalékos tiszti tanfolyamra, melynek elvégzése után zászlósi rendfokozatba léptették elő. Részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban, melyről emlékérmei tanúskodnak. Közben átvették hivatásos tiszti állományba és előléptették hadnaggyá. A honvédségben teljesített szolgálata folyamán főhadnagyi rendfokozattal kinevezték Angyalföld leventekiképző parancsnokává.
Gidófalvy Lajos szeretett leventeparancsnok volt, és amikor 1944. szeptember 26-án a magyar kormány felállította a Nemzetőrséget, Ő Angyalföld fiataljaiból megalakította a XIII. kerületi Nemzetőr Századot, amely később, Kisegítő Honvéd Karhatalmi Zászlóaljjá szerveződött. Demokratikus gondolkodású és németellenes érzelmű tisztként lehetővé tette, hogy a Vilmos főhercegről elnevezett, XIII. kerületi tüzérlaktanyában –a mai lakótelepen – levő alakulatánál katonaszökevények, szökött munkaszolgálatosok és más üldözöttek menedéket kapjanak. Olyan fegyveres csoportokat szervezett, amelyek megvédték nemzeti javainkat, megakadályozták egyes angyalföldi gyárak leszerelését, katonái őrizték meg a jövő számra a Ferdinánd-hidat, a Rákosrendező pályaudvart, az Aréna úti – mai Dózsa György úti – vasúti felüljárót.
Gidófalvy Lajos és katonái látták el az akkor életet jelentő igazolványokkal a rászorulókat, élelmezték a „csillagos” és „védett” házak lakóit. 1944. december végén már 1200-1300 fő élelmezését látták el az akkor e lakótelep helyén álló Vilmos főherceg laktanyából. Gidófalvy Lajos kapcsolatban állott a magyar és nemzetközi embermentő szervezetek képviselőivel, köztük a sztálinizmus későbbi áldozatával Raul Wallenberggel is. 1944. december 24-én katonái élén mentette meg 800 gyermek életét, amikor a nyilasok megtámadták a Munkácsy Mihály utcai zsidó fiú árvaházat, és a gyermekeket a Dunába lövés szándékával az árvaház elhagyására kényszerítették.
1945. január 8-án kora reggel rendőrök, csendőrök és nyilasok csaptak le, a január elején bombatalálat által súlyosan megrongálódott, Vilmos laktanyára. Bár sokaknak sikerült megszökni az zegzugos épület komplexumból, 140–150 főt az Andrássy út 60-ba kísértek, majd az igazoltatáson „szerencsésen” átjutottakat a fronton vetették be, néhányukat viszont kivégezték.
Gidófalvy elkerülte a letartóztatást, ám két nappal később az Erzsébet híd környéken – többedmagával – örökre nyoma veszett. Sorsa máig nem tisztázott. Egyes feltételezések szerint a szovjetekhez igyekezett éppen átmenni társaival, amikor halálos találat érte a gépjármű utasait, míg más nyomok alapján a hidat szerették volna megmenteni a felrobbantástól. Zsabka, a zuglói elleállást vezető, még azt is tudni vélte, hogy egy németbarát kenderesi zászlós végzett a náciellenes magyar ellenállóval (https://ujkor.hu/content/egy-szekely-ellenallo-angyalfoldon-gidofalvy-lajos-es-xiii1-kiska).
Gidófalvy Lajos emlékét a volt katonáiból alakult Emlékbizottság, s múlt évtől a Balassi Bálint Bajtársi Egyesület, a XIII. kerületi Lokálpatrióták Egyesületével közösen ápolja. Az Emlékbizottság tevékenységének köszönhető, hogy Gidófalvy Lajos főhadnagyot 1948-ban posztumusz őrnaggyá, majd születésének 90. évfordulója alkalmából 1991-ben a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere posztumusz ezredessé léptette elő. Az Emlékbizottság tevékenysége által Gidófalvy Lajos emléke túlélt minden eddigi rendszerváltást, aktív közbenjárásuknak köszönhető, hogy Budapesten 1970-től a volt Ágyú utca, majd a Vilmos laktanya helyén épült lakótelep viseli e megtisztelő nevet, két helyen pedig emléktábla, mely közül az egyik, a Fővárosi Tanács által leleplezett épp itt, örökíti meg a hős parancsnok és az általa vezetett zászlóalj tetteit. Gidófalvy Lajos ezredest a II. Világháború során kifejtett embermentő tevékenységéért a Yad Vashem Intézet 1996-ban a „Világ Igaza” kitüntető címmel ruházta fel.
Hazaszeretete és tiszti becsülete katonahőseink sorába emelte.
Katonai tevékenység során tanúsított kiemelkedő helytállásáért, bátor magatartásáért pedig 1998-ben a Magyar Köztársaság belügyminisztere posztumusz „Bátorságért Érdemjel”-et adományozott részére.
Minden esztendőben a világ számos emlékhelyén, s temetőjében emlékeznek meg a hálás utódok az ismert, vagy ismeretlen katonahősökről, akik fegyverrel biztosították ezeregyszáz éves államiságunk fennmaradását. Ezek egyike vitéz Gidófalvy Lajos ezredes, aki tetteivel tovább öregbítette a magyar katona messze földön híres vitézségét és hősiességét, s ma már a világ számos országában ismerik nevét és cselekedeteit.
Bízunk benne, hogy Hazánk, a Kerület, az itt jelenlévő társadalmi szervezetek, az itt lakók, vitéz Gidófalvy Lajos ezredes sírig tartó szolgálatát, emlékének ápolásával, és azzal hálálja meg, hogy azon dicső hősök közé emeli személyét, akikre emlékezni örök kötelességünk. Mi is azt tesszük a dolgos hétköznapok során, s a nevezetes napokon tisztelgünk emléke előtt, és ennek szellemében helyezzük el a mai napon a megemlékezés koszorúit, virágait – fejezte be megemlékezését Erdős László ny ezredes.

Erdős László ny. ezredes