Kossuth Lajos Nyugdíjas Klub november 19-én 14.00 órai kezdettel az MH Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság Művelődési Otthonában tartotta a klubtagok negyedéves születésnapi és névnapi köszöntőjét. A rendezvényen Horváth Jenőné (Irénke), a klub elnöke először...
Hét határon át (első rész)
A Fertő-tó kerülő kerékpárútra készülődtek a „Hét határon át” pályázat keretében a kőbányai önkormányzat dolgozói, amikor az utolsó pillanatban, lemondás miatt felszabadult egy hely a csapatban. A szobaelosztás miatt gyorsan kellett találniuk egy lányt, így lettem én – kívülállóként – a beugró ember, hiszen ekkora lehetőséget nem volt szabad kihagynom.
Kedden reggel az ausztriai Neusiedl am See kikőtőjéből indultunk neki az első napi útvonalnak. A tavat keleti irányba kerülve Podersdorfon tartottunk rövid pihenőt, majd az ebédidőnket Illmnitz kikötőjében töltöttük el. Míg a többség a teraszos éttermekhez indult, mi egy páran a strandolás mellett döntöttünk és milyen jól tettük. A víz isteni volt, így szinte ki sem akartunk jönni, de indulni kellett tovább Apetlon irányába. Pamhagen előtt utunkat lerövidítve a nemrég átadott magyarországi kerékpárúton folytattuk túránkat a fertődi Eszterházy kastélyig, ahol a rövid pihenő idején bejárhattuk a kastélyparkot és a rózsakertet, majd tovább indulva a fertőszéplaki eredeti állapotú tájházak mellett tekerve érkeztünk meg Hegykőre, a szállásunkra. A 62 km fáradalmait a Hotel wellnessrészlegén pihentük ki vacsora előtt, majd a finomságokat követően lassan nyugovóra tért a csapat.
Reggeli után nyugati irányba, Mörbisch felé folytattuk utunk. Első pihenőnk a Fertőbozi Gloriett kilátó volt, ahová alpolgármester úr számolása alapján 340 lépcsőfokon keresztül lehetett feljutni. Picit odébb Balfon a Zsolnai ivókút vizéből frissítettünk, majd a 2016-ban átadott kiváló minőségű „panoráma” kerékpárúton, szőlőtőkék közt kanyarogva értük el Fertőrákost. A határátlépés előtt rövid pihenőt tartottunk az 1800 éves Mithras szentélynél, amely a Világörökség része, majd osztrák szőlősgazdák területén tekertünk Rust kikötőjéig.
A Katamarán étterem teraszán, csodálatos panorámával a tóra, fogyasztottuk el az ebédünket, majd aranyló búzamezők és sárgálló napraforgó táblák között tekerve érkeztünk vissza Neusiedl am See kikötőjéhez 71 km megtételét követően.
A csapatot egy profi túravezető vezette, mindenre és mindenkire figyelve, valamint végig egy kisbusz kísért bennünket a csomagokkal, cserebringával és sok-sok üveg ásványvízzel, így minden pihenőponton volt lehetőség a kulacsokat megtölteni, ami a nagy melegben nagy segítség volt.
Nagyon örülök, hogy a csapattal tarthattam, hiszen óriási élmény volt velük tekerni. Csodás tájak, sok nevetés, új ismeretségek és egy jövő évi – bakancslistás – túra alapjainak a lefektetése volt a két nap mérlege.
A pályázat következő szakasza szombaton a Pozsony-Bécs kerékpártúra, itt már a Kőbányai Bringás Egyesület tagjaival kerekezek.
Szöveg: Magyar Zsóka
Fotó: résztvevők