Régióértekezletet tartott a Közép-dunántúli Régió

Június 15-én Gárdonyban, a Velencei-tavi Vízi Sport Iskola Sport Szálló konferenciatermében tartottuk meg a soros régióértekezletünket.
A környezet, ahol megtarthattuk a tanácskozást, már az igazi nyarat idézte. A szálló közvetlenül a Velencei tó partján, gyönyörűen parkosított területen helyezkedik el. Ahogy mondani szokás szép zöld gyep és csillogó víztükör, amerre a szem ellát. Az épületet két éve az Európai Unió által is támogatott beruházás keretében teljesen felújították. A szálloda egy része teljesen akadálymentesített.
Az üzemeltető állami nonprofit szervezet elkötelezett a fogyatékkal élők ellátása, gondozása és sportolási lehetőségeinek megteremtése mellett. A területen új fejlesztés keretében, újonnan létesített épületekben működik egy korai fejlesztő intézet, illetve egy fogyatékkal élők nappali ellátását és átmeneti gondozását ellátó intézmény.
A VVSI maga több telephelyen olimpiai evezős sportágakban készít fel versenyzőket, és sok, hazai és világversenyeken elért eredménnyel büszkélkedhet. A versenysport mellett nagy hangsúlyt fektet a szabadidős sportra és a fogyatékkal élők vízi sportolási lehetőségek megteremtésére.
A régióértekezletet a szálloda egyik, minden kényelemmel felszerelt konferenciatermében tartottuk meg. Majdnem teljes létszámmal részt vettek a régió egyesületeinek elnökei és elnökhelyettesei, illetve azok képviselői.
A BEOSZ operatív elnökséget Sztanó Zsuzsanna alelnök asszony képviselte, aki a tanácskozás alatt értékes hozzászólásaival segítette a munkát, ismertette az elnökség törekvéseit, terveit. Segített a felmerült kérdések megválaszolásában, a közös álláspont kialakításában. Nagy figyelemmel hallgattuk a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum és az Idősügyi Munkacsoport munkájával kapcsolatos beszámolóit és a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos megszólalását.
Meghívottként jelen volt Molnár Eszter őrnagy asszony, a MH KIKNYP 3.sz KIK Székesfehérvár Érdekvédelmi Részlegvezetője. Molnár Eszter őrnagy asszony a régióértekezletet követő napon indult a déli határra, ezért a tanácskozás az ő előadásával vette kezdetét. A Magyar Honvédség gondoskodási körébe tartozók szociális ellátásával, segélyezésével, üdültetésével és kegyeleti ellátásával kapcsolatos legfrissebb információkat osztotta meg a jelenlévőkkel, illetve beszélt a toborzás legújabb irányairól, feladatairól. Előadásának végén még hosszú időn át válaszolt a feltett kérdésekre, majd elbúcsúztunk Tőle és útjára engedtük, sok szerencsét kívánva a határvédelmi feladatokhoz. A KDR nevében a régióvezető egy oklevéllel köszönte meg az őrnagy asszony több éves áldozatos és kezdeményező tevékenységét, amellyel segíti az egyesületek munkáját.
Miután magunkra maradtunk néhány percet a megemlékezésre fordítottunk. Az értekezlet résztvevői néma felállással búcsúztak el Sztanó Géza bajtársunktól, a régió helyettes vezetőjétől, aki május 23-án, súlyos betegség következtében elhunyt. (Megemlékezésünk itt olvasható… .)
Ezt követően az egyesületi elnökökkel közösen értékeltük a régió szervezeteinek idei munkáját, a legfontosabb feladatok végrehajtását. Ezek közül mindenképpen ki kell emelni a közgyűlések végrehajtását és az egyesületi alapdokumentumok megfeleltetését az új civil törvény és az új PTK előírásainak. Elmondhatjuk, hogy mindenhol megtörtént az alapszabály módosítása és – egy kivétellel, ahol a törvényszék hiánypótlást rendelt el –, a módosított alapdokumentum jogerőre is emelkedett. Beszéltünk a keretátadásról, az ezzel kapcsolatos elnökségi határozatról és az elszámolás szabályairól. Feldolgoztuk a küldöttgyűlés határozatait, illetve ezzel kapcsolatban a stratégiai kérdőívekről is ejtettünk néhány szót. Foglalkoztunk azokkal a legfontosabb rendezvényekkel, amelyeket az egyesületek és klubok a saját működési területükön a katonai és fegyvernemi hagyományok ápolása terén valósítottak meg. Sok szó esett az érdekvédelem, az érdekképviselet, a szociális és kegyeleti gondoskodás terén elért eredményekről, illetve az ezekkel kapcsolatos kihívásokról. Végül beszéltünk azokról az eseményekről, amik tagjaink szórakozását, pihenését, a közösségi szellem erősítését, az együvé tartozás érzését szolgálták. Külön köszönet jár a kulturális értékeink közvetítésében élen járó dalárdáknak, kórusoknak.
Ezt követően szót ejtettünk a 2017-ben még előttünk álló feladatokról. Szó volt a BEOSZ tíz éves stratégiájának előkészületeiről, a hadisírok és háborús emlékhelyek felkutatásáról, gondozásáról, ezen belül a saját halottainkról való megemlékezésről, a szociálisan rászorulók felkutatásáról, a katonai igazgatási szervek ez irányú munkájának segítéséről, és az egyesületek hátralévő, munkaterv szerinti egyéb feladatairól.
Mint régióvezető, kiemeltem, hogy nekem nem feladatom az egyesületek munkájának az értékelése. Az a tagság, a közgyűlések feladata. Nekem abban van szerepem, hogy segítsem az egyesületek törekvéseinek megvalósítását, képviseljem őket az elnökség előtt, és segítsem az együttműködést.
Elmondtam, hogy az viszont feladatom, hogy értékeljem a régión belüli együttműködést. Őszintén beszéltünk. Javítani kell a régió egyesületeinek egymás közötti együttműködésén, jó lenne kitalálni, majd megvalósítani legalább egy régió szintű, minden tagszervezetet megmozgató programot, rendezvényt. Mindenképpen javítani kell a régión belüli információáramlást, és ami talán ennél is fontosabb, a régió tagszervezetei és a régióvezető közti folyamatos információcserét. Beszéltünk a kommunikáció céljairól, fontosságáról és a BEOSZ-on kívüli és belüli kommunikációs módszerekről és felületekről. Kértem az egyesületek, klubok vezetőit, hogy minden lehetőséget használjanak ki a kétségtelenül sokrétű, színes, hasznos tevékenységük, programjaik megjelenítésére, népszerűsítésére.
Ezt követően beszéltünk a BEOSZ gazdálkodásának azokról a feladatairól, amik érintik a tagegyesületeket. Nevezetesen a szövetségi tagsági díjról, a keretátadásról, az évfordulós támogatásról, az egyedi támogatási lehetőségekről, és nem utolsósorban a támogatások elszámolásának követelményeiről.
A tanácskozást megszakítva megebédeltünk és egy kicsit felfrissülve, feltöltődve folytattuk a munkát. Először a létesítmény egy vezető munkatársa mutatta be nekünk azt a jelentős beruházást, amit az elmúlt két évben végeztek el. Megköszöntük a tájékoztatást, és Sztanó Zsuzsa alelnök asszony a szálloda igazgató asszonyának egy köszönő oklevelet és a BEOSZ huszonöt éves történetét bemutató kiadványát adta át.
Ezt követően hosszan és alaposan foglalkoztunk a régió által szervezett polgármesterek találkozójával, illetve a Katona Nemzedéki Találkozó megszervezésével kapcsolatos feladatainkkal.
A polgármesterek találkozójára, amelyet a BEOSZ elnökség szervez, de a Közép-dunántúli Régió bonyolít, azon települések polgármestereit és civil szervezetekkel foglalkozó tisztségviselőit hívjuk és várjuk, ahol tagegyesületeink működnek. Terveink szerint meghívjuk a Honvédelmi Minisztérium, az Összhaderőnemi Parancsnokság, a MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság központi és területileg illetékes szerveinek képviselőit. A találkozónak Székesfehérvár Megyei Jogú Város önkormányzata ad otthont. A Városháza dísztermének biztosításával méltó, mondhatni történelmi helyszínt biztosít a rendezvénynek. A találkozó tervezett témáit is megbeszéltük. Reméljük, hogy július 20-a után egy sikeres és mindannyiunk számára hasznos programról tudunk majd beszámolni.
Ezt követően még szót váltottunk az októberre tervezett KNT-ről a már most rendelkezésre álló tervek, illetve információk birtokában.
A régióértekezlet lehetőséget adott nekünk, hogy őszintén, tabuk nélkül megbeszéljük a sikereinket és a problémáinkat. Én személy szerint büszke vagyok arra, hogy részt vehetek ennek a közösségnek a munkájában. Minden tiszteletem az egyesületi és klubvezetőké, akik elkötelezetten, szívüket és lelküket beleadva, fáradtságot nem ismerve szervezik a közösségek programjait. A tagok sokszor nem is tudják – talán nem is kell, hogy lássák –, mennyi szaladgálás, szervezőmunka, megbeszélés, vita, papírmunka van egy-egy megemlékezés, gyűlés, kirándulás, baráti találkozó mögött. Azok a bajtársaink, akik ott az asztal mellett ültek, a tudásukat, a tapasztalataikat, az idejük egy jelentős részét az őket megválasztó közösségeknek áldozzák. Ezt meg kell becsülni. Ezek az emberek példaképek. Én tisztelem őket, felnézek rájuk akkor is, ha van olyan, hogy másképp látunk dolgokat. A magam szerény módján megköszöntem és megköszönöm a munkájukat.
Talán megbocsátja nekem az olvasó, ha név szerint felsorolom Őket. Békási Imre, Dobszai József, Gál Sándor, Márton Ervin, Nacsa Ferenc, Puskás Tibor, Riba Lajos, Sárközi József és Soós Lajos.
Persze azért nem lennénk igazságosak, ha nem mondanánk el, hogy mögöttük pedig, a munkájukat segítve ott vannak az elnökségek tagjai, a szervezetek aktivistái és a tagság. A köszönet és a megbecsülés mindenkinek kijár, aki másokért, a közösségért dolgozik.

Berdó Gábor Károly