Az elhunytak névjegyzéke a 2024. szeptember 23. – október 25. között beérkezett adatok alapján (összeállította a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökségének Humánszolgálati Főnöksége). A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnöksége őszinte részvétét fejezi...
Emléktábla tiszteleg a doni hősök előtt a vasútállomás falán
A Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztérium, Tata Város Önkormányzata, valamint a MÁV támogatásával állítottak emléktáblát a tatai vasútállomás épületének falán november 4-én. A tábla a Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred katonáinak emléke előtt tiszteleg, akik 1942. november 4-én innen indultak el a keleti frontra, ahol a Don-menti csatákban teljesítettek szolgálatot.
A helyszínen Dr. Kancz Csaba főispán elmondta: – Nemes kezdeményezés tanúi vagyunk, s ma már kellő időtávból tudunk visszanézni a 82 évvel ezelőtt történtekre. Dr. Kancz Csaba felelevenítve a korabeli események nehézségeit, hozzátette: – A magyar történelemben talán nincs is még egy ilyen fájó seb, mint a doni katasztrófa, melyben katonáinknak otthonuktól ilyen távol kellett helyt állniuk, egy óriási túlerővel szemben.
A Don-urivi áttörés eseményeire hagyományosan január 12-én emlékezünk a várkanyarban lévő II. világháborús emlékműnél, hiszen a doni áttörés – mely a II. világháború egyik legnagyobb áldozatot követelő csatájává vált – 1943. január 12-én indult meg. Ezt megelőzően, 1942-ben a német hadvezetés nyomására Magyarország egy kétszázezres hadsereget irányított a keleti frontra a már kint lévő alakulatokon felül, mozgósítva a II. Magyar Hadsereget. A tatai zászlóalj 1942. november 4-én szállt vonatra, két hét után rakodtak ki Kurszk környékén, majd 200 kilométeres gyalogmenettel érték el a doni védőállásban kijelölt helyüket.
Michl József polgármester a vasútállomásnál köszönetet mondott az emléktábla állítás kezdeményezőinek és támogatóinak. A városvezető úgy fogalmazott: – Minden háború ugrás egy mély gödörbe, mert nem lehet tudni, hogy végül hová vezet. Békeidőben gondolkodva, a méltó emlékezéssel a hősi áldozatok iránti szeretetünket fejezzük ki abban a reményben, hogy soha többé ne kelljen ilyen táblákat állítanunk. Ezért pedig úgy tehetjük meg a legtöbbet, hogy újra felfedezzük és megerősítjük az egymás iránti szeretetet először a saját életünkben, családjainkban, közösségeinkben és városunkban.
A 2. hadsereg tragédiájával összefüggésben számos adat napvilágot látott, de hozzávetőleg 125-130 ezer főre tehető az elesett, megsebesült vagy fogságba került honvédek, munkaszolgálatosok száma.
forrás: tata.hu
A szerk. megjegyzése: A megemlékezés során közös koszorút helyeztek el a táblát állító szervezetek vezetői, Lévai Miklós nyugállományú alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke és Berdó Gábor nyugállományú százados, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnökségének tagjai. A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége koszorúját Vilner Péter nyugállományú ezredes, koordinációs elnökhelyettes helyezte el az emléktáblánál.