BAJTÁRSI EGYESÜLETEK
ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE
A 85 évvel ezelőtti tragédia során egy délvidéki bevetésre induló ejtőernyősöket szállító Savoia-Marchetti SM.75 típusú repülőgép felszállás közben máig tisztázatlan körülmények között visszazuhant a felszállópályára és kigyulladt, melynek következében a gép...
A Radaros Katonák Baráti Kör 2026 április 14-én emléktúrán vett részt Sárospatakon 40 fővel. Az emléktúrát II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulója tiszteletére szervezte a Baráti Kör. A megemlékező beszédet Rákóczi Ferenc lovas szobra előtt Szarka János...
Aki megizlelte a repülés és ejtőernyőzés örömét, aki egyszer átélte ennek az érzésnek semmihez nem fogható hatását soha nem tudja és nem is akarja azt elfelejteni. A repülés a szabadsággal egyenlő, az ember hatalmával természet erői felett, a végtelent, az...
Magyarország sorsfordító döntés előtt áll: nem csupán pártokról vagy politikai irányokról, hanem a háború és a béke alapvető kérdéséről döntünk – jelentette ki a honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség Budapesti Nyugállományúak Klubja megalakulásának 65. évfordulója...
A Radaros Katonák Baráti Kör március 20-n tartotta éves beszámolóját. A közgyűlésen a tagság több mint fele jelent meg. A levezető elnök, Szaniszló András nyugállományú százados, alelnök köszöntötte a tagságot. Külön köszöntötte Rácz Mihály nyugállományú ezredest a...
Március 05-én tartotta meg az egyesület a Nőnapi megemlékezésüket az MRVT tiszti étkezdéjében. Az ünnepséget Bartekné Frank Judit vezetőségi tag nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket, majd pár soros beszédében köszöntötte az egyesület női tagjait. A nőnapi...
Minden közhasznú szervezet működésében nagyon fontos pillanat az éves beszámoló közgyűlés. Ez természetesen nem csak egy jogi aktus, hanem alkalom a találkozásra is. 2026. március 27-én délután egy ilyen eseményre fókuszált a Szegedi Bajtársi Klub. A Vezetőség sokat...
Ez év március 30-án került sor Taszáron az éves beszámoló közgyűlés megtartására. A közgyűlés előtt a Magyar Honvédség Bauer Gyula 5. Területvédelmi Ezred 5. Hadkiegészítő és Toborzó Központ – Kaposvár Központparancsnok helyettese Győri Tamás őrnagy, a honvédelmi...
A nyugállományúak, ernyőszervezeteik részéről a ’80-as évek vége óta folyamatosan merül fel igényként honvédségi nyugdíjas-, idősotthon létrehozása és üzemeltetése, mely néha egészen nagy nyilvánosságot kapott. Kevesebb figyelem övezte azt a hosszú ideje meglevő...
Az elhunytak névjegyzéke a 2026. február 21. és 2026. március 27. között beérkezett adatok alapján (összeállította a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnöksége). A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elnöksége őszinte részvétét fejezi ki a családtagoknak,...
Az 1848-49-es szabadságharc egyik meghatározó eseményére az 1849 április 2-i Hatvani csatára emlékeztek meg ünnepélyes keretek között Hatvanban. A tavaszi hadjárat első győzelme nemcsak katonai sikert jelentett, hanem reményt adott magyar nemzet számára. Az 1848-49-es...
35 taggal, 1970. január 23-án alakult meg a tatai Helyőrségi Nyugállományúak Klubja azzal a céllal, hogy összefogja a térségben élő, honvédséghez kötődő állampolgárokat, erősítése a Magyar Honvédséghez való érzelmi kötődésüket. Pártoktól, politikai tevékenységtől...
A magyar–lengyel barátság napját minden évben március 23-án ünneplik, amelyet 2007-ben a magyar Országgyűlés és a lengyel Szejm egyhangúlag nyilvánított hivatalos emléknappá. A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) Közép-magyarországi Régió két...
Március 18.-án délután, a nyíregyházi megyei Könyvtárban a Nyíregyházi Települési Értéktár Bizottság által szervezett „Értékes Esték” programsorozat keretében, teltház előtt emlékeztünk meg Toma Andrásról. az utolsó hadi fogolykén ismerté vált ember életútjáról. A...
Ünnepi rendezvénnyel ünnepelte 55 éves fennállását a Kiskőrösi Helyőrség Nyugállományúak Klubja A klub jubileumát koszorúzás, kiállítás, elismerések átadása és koncert tette emlékezetessé. Ez év március 17-én ünnepi rendezvénnyel emlékeztek meg a Kiskőrösi Helyőrség...
A Nagykanizsa Honvéd Egyesület 2026. március 17-én, kedden, 10 órai kezdettel, Honvéd Kaszinó tükörtermében megtartotta közgyűlését. Geiger László az egyesület titkára a Himnusz meghallgatása után, mint levezető elnök köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte...
A taszári polgármesteri hivatal nagytermében ünnepelte megalakulásának 35. évfordulóját a Magyar Veterán Repülők Somogy Megyei Egyesülete. A jubileumi rendezvényen az egyesület tagjai mellett számos meghívott vendéget is köszönthettek, köztük Witzmann Mihály,...
A szentendrei Kossuth Lajos Nyugdíjas Klub és Kapi Gábor nyugállományú százados, nótáskapitány kezdeményezése alapján 2017-től évente két alkalommal magyarnóta délutánt szervez Szentendrén, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár színháztermében. Nemzeti ünnepünk, március...
„Emlékezzünk ma tisztelettel azokra, akik 1848-49-ben hittek hazánk jövőjében, és tegyük hozzá a magunk részét ehhez a jövőhöz” – szólította fel a közönséget dr. Kutnyánszky Zsolt, a Honvédelmi Minisztérium haderőfejlesztésért és védelempolitikáért felelős...
Hadisírgondozás az Új Köztemetőben Közel egy évtizede, előző évek hagyományait követve a Bem József Bajtársi Egyesület tagjai (Belovai János, Csomós Lajos, Galuska László, Faragó Ilona, Hugyecz György, Szegedi Ágnes és Koós Gábor) idén is csatlakoztak az MH...
A Szegedi Bajtársi Klub szervezésében a hagyományokat követve a Doni áttörésnél 1943. januárjában elesett hősök és áldozatok üdvéért Szegeden a Szent József Jezsuita Templomban szentmisére került sor. Az áttörés következménye a magyar családok ezreire mérhetetlen gyászt és évtizedekre kiható megpróbáltatást hozott, hiszen alig volt olyan család akinek hozzátartozója ne maradt volna ott a jeges hómezőn, vagy ne szerzett volna életre szólóan kiható sebeket. A hagyományokat követve az istentiszteletet követően koszorúzásra átvonultunk a Rákóczi térre a Háború vagy Szabad emlékezés szobrához. A hőseinkre visszaemlékezők belső indíttatását jól láttatja az alábbi gondolatfüzér:
Harangszó egy hadseregért
Azt mondod, katona volt? Én azt: ács, szatócs, tanár, vagy éppen kovácsműhelyben tüzes vasat kalapáló, izzadtságban fürdő segéd. Azt mondod, a fasiszták oldalán, német fegyverbarátként vonult a harcba? Én azt mondom: vitték nekik a katonai behívókat, a parancsmegtagadást halállal büntető fenyegetéssel kötötték csokorba. Azt mondod: rossz célért harcoltak? Azt mondom, az életükért.
Mert mínusz 30 fokban, amikor a megfagyott konzervet próbálja a baka tenyere melegével kiolvasztani a dobozából, és meghallja a dübörgő, ellenséges tankok hangját, és tudja, neki csak egy puskája van, nincsenek célok, se rosszak, se nemesek. Halálfélelem van, életösztön tombol a testben, és emlékképek villannak fel otthonról, legyen az bérház függőfolyosójára néző ablak, vagy tehénbőgéstől hangos tanya. Csak háború van, amit túl kellene élni, csak parancs van, amit kötelessége teljesíteni, és az öldökléstől beszűkült szem van, ami a rá rohanó hosszú kabát alatt nem embert sejt, hanem ellenséget, mert a lövészárokban sem ember tartja a fegyvert, hanem katona, akire otthon várnak, akit otthon szeretnek. De mínusz 30 fokban ez a távoli szeretet nem melegít se lelket, se testet, amikor jön a tank, és jönnek a hurrázó, gépfegyverből halált osztó katonák mellette, mert tudja, az a tank az ő testén gázol át, a kilőtt golyó az ő testéből szakítja ki a húst.
Hősök voltak? Vagy áldozatok? Emberek voltak, akik közül nagyon sokan tavaszi szélben szép lányok után fordultak meg a szegedi Kárász utcán, vagy a pesti Oktogonon, emberek, akik a Tiszához, Dunához, Balatonba jártak fürdeni, akik a sarki cukrászdában vették a fagylaltot, gyógyszertárba siettek, ha beteg szenvedett láztól a családban, és futballpálya korlátjának támaszkodva remélték, győzni fog a csapatuk. Emberek, akik házat építettek, házakat, amikben ma is lakunk.
Emberek, akiknek dehogy jutott eszébe, hogy 1943. január 12-e történelmi nap lesz, hogy a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisíti a kétszázezres 2. magyar hadsereget, amiben ő csak egy szám, egy baka, vagy éppen karpaszománnyal díszített szakaszvezető. Aki után csupán egy dögcédula marad, már ha marad. És nem tudott ő történészekről sem, akik még 75 évvel a halála után is azt kutatják, vajon pontosan hány magyar katona halt meg a Donnál, és hány a II. világháborúban. Unokája olvashatja csupán, miszerint a 2. magyar hadsereg 90 ezer, más források szerint 120 ezer, de az is lehet, hogy 150 ezer embert vesztett el, de az elesettek és a fogságba kerültek pontos számát nem lehet megállapítani. Csak egyetlen megye, Csongrád II. világháborús katonai halállistájára közel 20 ezer (több mint 20 ezer?) név került, Szeged talán 5 ezer, talán még több katonát veszített, közülük 3 ezer a Don-kanyarnál esett el. Mondom, ez csak egyetlen megye…
Ma rájuk emlékeztünk! Meg azokra, akik ugyan hazatértek, örültek, hogy csak két lábujjuk fagyott le. És akik lehet, hogy soha nem olvasták John Donne angol költő szavait. Miszerint:
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
De mi elolvashatjuk, megtanulhatjuk. Erre alkalmasabb napot január 12-énél nem is kínálhat magyar embernek a naptár.
Szöveg: Bátyi Zoltán,
fotó: Nagy Zoltán ny. pv. alez.
